2013. szeptember 12., csütörtök

már csak egyet kell aludni

és kitör a szabadság.

Abból (is) tudom, hogy 35 éves létemre még mindig gyerek vagyok, hogy a szabadság előtti utolsó napokat már karácsony előtti hangulatnak megfelelő állapotban töltöm, bár most épp elég sokat zsémbeskedtem, szóval a kívülállók inkább imára kulcsolt kézzel rimánkodhattak félrefordulva, hogy teljen már gyorsabban az idő és takarodjak a fenébe legyen már hétvége nekem. Nekem a szülinapom is ilyen: az élet császárának érzem magam, akinek aznap minden sikerül, nagylelkű vagyok, sziporkázom, enyém a világ. Úgyhogy holnap lesz a legkirályabb nap az elmúlt fél évben nagyjából, úgy fogom otthagyni az asztalom, ahogyan hónapok óta nem láttam (üresen és tisztán), és hátra se nézek háromkor, mikor lerobogok a szakestélyes hétvégi fuvarhoz.


Nincsenek megjegyzések: