Már aszittem, hogy válasz nélkül marad butácska kis üzenetem
a kék pözsónak, de aztán kaptam rá választ, ami válasz is volt (kézzel fogható, téntával, betűkkel írt kis műremek) meg nem is (se füle se farka, vagy csak én nem értem [nem]) szóval a kék pözsó nem tud olvasni, mint azt gazdája közölte velem, viszont ez a levél olyan volt, mint a mesebeli okos lány (válaszolt is meg nemis), de mindezt óvatosan, távolabbról közölte velem (nem közösködött a vason velem, vagyis én nem közösködtem, de úrinők ugye
ilyet nem is csinálnak, aztán amikor alkalom kínálkozott rá [értsd én értem be előbb] se sündörgött oda) úgyhogy megértettem én a sorok közt megbújó üzeneT, és letettem a további játékról.
De ma!
Megint ott vót és már megint Rose agyát fűzte a kis selma, hát micsoda
emberek biciGlik vannak, hallatlan.
6 megjegyzés:
Kérdezz tőle valami életbevágót! Ki ölte meg Laura Palmert? Miért húz a blues és nyúz a csúz? Kb. annyi értelme lenne ennek is, mint amit ő írt.
Kedves Pözsó! Az életébe vágjak egy rozsdás vajkéssel? Halálos seb lesz az.
erre gondoltál?
amúgy most mivan, elszabadulsz mint egy megvadult fűnyíró? :D
hát nem láááááátod, hogy értékes jó tanácsokkal szórom meg a blogod és egyben ösztönzöm a többi kedves olvasót is a kommentelésre? Valakivel nem lehet jót tenni.:D :D
Az a valaki biztosan nem én, hanem ŐK! látod, hallgatnak a billentyűk.
Csak remegve várják a fejlemények alakulását, meg sem mernek pisszenni, nehogy elillanjon a gondolat.
Ja, hát akkor arra ne várjanak, itt soha semmi nem derül ki. Amit eddig tudtunk, azt is összezavarom általában....
Megjegyzés küldése