eszünk, eszegetünk?

Bizonyos kollégákkal, akik a pulton könyökölnek és a negyvenedrangú fasságaikkal fárasztanak bennünket, külön közölnünk kell, hogy "mármint a MI ebédidőnkről van szó? mert az most van." annak ellenére, hogy ülünk az asztalnál, és előttünk egy ételes doboz van, kezünkben villa, szájunk (valamivel) tele, a doboz pedig ételnek látszó tárgyakkal. Majd közvebetésemre (lásd feljebb) sértődötten felcsattan hogy ez szerinte közérdekű szervezési kérdés és kiviharzik.

Hát tényleg az én kurvaanyámat, elnézést.

Délután háromkor!!44!!! (mikor EDDIG az ő fasságaikkal foglalkoztunk, hogy minden szépen, rendben menjen nekik, popsijukat ne csípje ki a pisi, a pelenka ne legyen túl szoros, megbüfiztettük őket, minden alvósjátékot köréjük gyűjtöttünk, ótejóég)