Gáncs nélküli lovag, csillogó vértezetben, lovad nyergéből hajolj le hozzám és ments meg. Megváltásra szorulok, vagy megmentésre, ez most egy és ugyanaz. Ígérem, hogy nem kérdezek semmit, hátra sem fordulok a nyeregben, hagyom, hogy a szél kifújja az utolsó érzeményt, kétséget belülről és semmi más ne maradjon bennem, csak a végső nyugalom.
Nagyon kicsi vagyok most, sajnos.
1 megjegyzés:
Egyszer minden lovag megtalálja a maga Szent Grálját, és felállhat a hevesen
dobogóra, átvenni a profánkupát.
Mondjuk ennek így nem sok értelme van, de legalább rövid voltam:)
Gyorskomment.
csíra bácsi
Megjegyzés küldése