azzal, hogy amikor elmesélem nekik, hogy az ismerősök jókívánságainak láttán ("isten éltessen!", "boldog születésnapot!") nekem az jutott eszembe, hogy BASZÓDJ MEG! de aztán jólneveltségem okán mégsem teszem (drogokat kellene belémpumpálni hogy oldódjak, ez a controlfreakség ijessztő) mire ők negyed óra elteltével visszakanyarodnak ehhez és megköszönik, hogy kimondtam/elmondtam. Emberek, akiknek van önkritikájuk.
Hát wáó.
Másfél órát beszéltem az it's complicated valamimmel, és kurvára jól tettem, hogy felhívtam hogy miért akar engem elvinni vacsorázni az Ő születésnapját megünneplendő amikor én arról azt gondolom, hogy BASZÓDJ MEG!, mert az én
vulgáris nagy természetem őszinte kitárulkozásom, ami mondjuk ki, savazásban öltött testet, megnyitott valamiféle őszinteségi sárgafolyást nála, és most azt hiszem, a lelkem sokkal nyugodtabb és legalább 34,5 kilóval könnyebbnek érzem magam. (az már anorexia)
és hogy mivel ünneplek? az első szürettel!!!!44!! fokhagymás olivaolajos fusilli és NYÚL SAJÁT PARADICSOMA (6 db!!4!). beszarás.
tessék kommentolni! a halott paradicsomok emlékére.
2 megjegyzés:
A bejegyzés elolvasását követően az első gondolatom az volt, hogy a következő néhány paradicsomból lehetne akár bruschetta is, mert az is nagyon finom, ezután viszont nem lenne túl hiteles, ha hozzátenném, hogy szegények, sajnálom őket, szóval inkább egészségedre. :)
(Eddig néma voltam, most meg majd jól átesek a ló túloldalára.)
ott a lovon túl egy más (jobb) világ vár! :D
igen, szegény, ártatlanul legyilkolt paradicsomok. mindjárt itt az amnetsy international és mehetek a börtönbe.
Megjegyzés küldése