csillámos

Igazán tartalmas, alkoholban áztatott, lelkileg felszabadító és egyben roppant fárasztó hétvégén vagyok túl, és egy jótanácsot mindenképp adnék: amennyiben van a baráti körötökben pszichológus és fröccsözés-vodkázás közben úgy érzitek, fel kell tennetek neki A Kérdést, próbáljátok meg a feltörő savas böfögéssel együtt visszanyelni. Kinyíltam, mint egy túlpakolt ruhásszekrény és kiborultam a teraszra, és amúgy kurvajól alakult a terápia a beszélgetés, de asszem kicsit többet mondtam annál, mint amit józanul, napfénynél egyébként magamtól elmondtam volna, legalábbis az egyik srác egy óra elteltével annyit mondott, hogy megnyílásom örömére most keresi állát az asztal alatt. Mindegy, azt hiszem, hogy segített. De azért írok majd neki egy e-mailt, hátha ő emlékszik rá, miről is beszéltünk péntek hajnalban :)

Viszont azt elhatároztam, hogy mostantól aki nekem arról kezd el rinyálni, hogy milyen kövér/dagadt, annak a képébe fogom vágni, hogy mit rinyál, engem meg gebének és ropinak csúfoltak anno, az ugyanolyan szar, mint dagadtnak lenni.
Legebéztek a hétvégén, ami kamaszkorom összes frusztrációját és kisebbrendűségi érzését kiválóan visszahozta (ez az időgép, kéremszépen), és baszottul rosszul esett pedig tudom, hogy csak azért mondta, mert az illető a molett nőket szereti. Kár, hogy ilyenkor nem azt vágom a sértegető pofájába, hogy hát nem mindenki találja esztétikusnak a rengő hájat és a narancsbőrös combokat, sajnálom, hogy az én húsomba nem vág bele a bugyigumi, hogy izmos és feszes a fenekem és nem lóg a mellem, de ez nagyrészben genetika*, úgyhogy ne menjünk ebbe bele, mert akkor kezdjük el a szemek színével izmozni, hogy melyik a szebb. Morrrr.......

de azért tényleg kurvajó volt.

* meg tudatos táplálkozás, és némi mozgás (napi 1,5 óra biciklizés)