Péntekenként zivatarban szeretek hazajönni. Végre egy stabil pont az életemben.
Najó, nem sikerült eláznom nagyon, cak kicit kapott el a széle a Könyves Kálmánon, akkor hangosan és intenzíven átkozódtam (bocs, Előttem Tekerő Gyanakodva Hátrapillantgató Lány, nem téged szidalmaztalak), de aztán sikerült eltekernem előle, a wekerlén már 40-nel mentem és a sebességmérő majdnem piros színűre váltott (40 km/h a max azon a környéken), aztán volt itt egy sarok ahol hirtelen zápor lett (igen, egyetlen sarkon esett, mikroklímája, nemis, nanoklímája lehet ennek az utcasaroknak, hát most mér, van ilyen) és akkor már felröhögtem, hogy most komolyan egy sarokra a hazától fogok fossá ázni, amikor észveszejtő tempóban 30 perc alatt hazaértem a petőfi hídtól?!
de nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése