Kibaszott nyugtalanság

van rajtam, biztos az ötnapos szabadságom mellékhatása, hogy amikorra elkezdtem volna belejönni, egyszercsak be kellett megint jönnöm dolgozni és zibo lassú ostobaságait hallgatni. Mondjuk ez meg is látszott mai munkámon produkciómon, össze-vissza mászkáltam, mint a zsidó lova*, egyik épületből a másikba, meg piac meg menza, de végül aztán eredményes volt a keringő dervis sztájl, ugyanis!!44!! ma láttam igaziból, szemtől-szemben, biciGlijén szembejönni pözsót a kőbánya zegyetem kapujában, és én majdnem felvihogtam fejhangon, de hálaistennek ennél sokkal jobban megdöbbentem és csak egy félmosoly préselődött ki belőlem, nem a mentális koromnak megfelelő vihorászás, aztán egy sarokkal odébb vihogtam fel fejhangon, ami egészen biztosan nem hallatszott el a parkolóig, merthogy megvagy végre. Ez egy kiba***** fantom volt eddig, és pont ezt szerettem volna, így, kedves Rendező, hogy letagadhatatlanul a biciGlijén jöjjön szembe és egyszerre lássam az izmos kis vádliját sziluettjét - mert a sziluett mindent elárul - és a járművet, hogy ne lehessen eljátszania, hogy ő nem is ő hanem más. Úgyhogy mostmár egészen biztos hogy ez a Kölcsönös Felkészültségek vagy miafasz Őkigyelme, és mostmár tudom, és aztán még láttam ma többször is44!!4 ami pláne tiszta fura, mert mióta észrevettem, hogy Rose-nak udvarol a kék pözsó, azóta nem láttam ennyiszer (pláne, hogy azt se tudtam, ki az**) összeadva. Biztos őt is baszkurálta belülről a nyugtalanság.

Megmondom, mi a baj Kedves Barátaim, tudom én, hogy miabaj, az, hogy rögeszmés vagyok. A Gigi [ejtsd zsizsi] szerint ez természetes és emberi, ami igazán kedves tőle, és szeretem is a pozitív megközelítése miatt, (de attól még vérciki mert 35 vagyok és nem 12,5 éves) mert hogy magányos vagyok és aki elhagyatott az így reagál, meg mesterséges mennyországot ültet magának.

De akkor is gáz.

**de

Jézusom, nem is ezt akartam írni, hát én már tiszta hüje vagyok de télleg, hanemhogy olyan nyugtalanság van bennem, hogy szeretnék felülni a keróra és elkezdeni tekerni, egyvégtében és addig nem szállni le róla, amíg le nem esek, vagyis menni addig, míg ki nem dőlök, és vissza se nézni, vissza se gondolni, meg se jegyezni az utat, mert vissza se akarnék jönni, csak menni előre, lendületből, az arcom szántaná a szél, hiába kérdeznék, hogy hol vagyok, minden pórázt elrágnék és csak mennék, egyvégtében.
Így.

gecire elegem van mindenből, nem is hiszitek, mennyire.