hangulatjelentés: hangulat középszar

Szopóágon vagyok, vagy csak félig üres az a pohár, de most nagyon rossz.

Pedig egyértelműen történik olyan is, aminek lehet és kell is örülni, és máskor ez elég is a boldogságomhoz, de most - sztem a hormonjaim miatt elsősorban - irtóztató nagy önuralmamba kerül, hogy ne menjek le a legeldugottabb padra sírdogálni és összekuporodni mini bogárrá.
A mai nap is azzal kezdődött, hogy ha nem faszoskodok királylányoskodok annyit otthon, és csak 10 perccel előbb elindulok, nem kap el a lágymányosin az az eposzi méretű felhőszakadás, ami. Konkrétan az árzívi hajós voltam kerekeken, hiába esődzseki, a nadrágom gyakorlatilag combtőtől bokáig rámragadt, a cipőm cuppogott és semmit se látva botorkáltam el a tárolóig. Tudom, hogy egy fasz vagyok aki megérdemli, de esküszöm, hogy otthon még tök rendben volt az idő és úgy tűnt, hogy simán beérek szárazon.
Annyira kurvára kibaszottul gyűlölöm az esőt, hogy azt senki elképzelni sem tudja, de annyiranagyon, és azokat is utálom, akik szeretik az esőt, pláne hangoztatják is, mennyire imádnak esőben sétálgatni, jólvanbazdmeg. Aki szeret esőben kint lenni, az egy idióta barom.

Az expasim, akivel már én is szakítottam, szóval nemis ex, hanem ex-ex már, meg azóta hívogat, és sms-ezik, szóval valaki magyarázza már el neki lécci, mit jelent a "szakítás" ill. hogyan viselkednek azok, akik "szakítanak". Én így nem tudok leválni. Én így nem tudok felejteni. Én így vágyakozom, tehülyefasz. (tudom, ne vegyem fel a telefont)