én tényleg

nem akarok a hőségről rinyálni, mivel nyár van és ezen a féltekén nyáron meleg van, sőtmitöbb, hőség is szokott lenni, tehát ne tessék csodálkozni, kedves hölgyekurak, igen, ez így van jól.
De.
Mégis most már sírva könyögve térdeplek a szűzmáriás kioltárom előtt a nappali sarkában és annyira kurvára kibaszottul várom ezt a lehülést, hogy arra már egész biztosan nincsenek is szavak, mert ott tartok, hogy egy nagyjából 25%-os hatékonyságú robottá váltam az elmúlt hétben, sőt már a múlt héten is az voltam, és már nemcsak hogy hülyeségeket beszélek, mert ez alap, hanem már össze-vissza beszélek mindenféle hülyeséget, és kettő perc a memóriám kapacitása, de tényleg. Gyakorlatilag semmiféle érdeklődést nem mutatok már a külvilág és a benne szereplők iránt, mondanám, hogy aludni se tudok, de bazmeg éppenhogy de, alszom mint a bunda, mint egy elájult lajhár, akár 7-8 órákat is, kitárom az ablakot és aláfekszem, olyankor valami elviselhetőbb áramlik felettem, de ha fél méterrel beljebb megyek a szobábon, na ott már meg lehet fulladni, de mindegy is, mert semmivel nem vagyok pihentebb, mikor felkelek, sőt. Mondjuk azt nem is értem, hogy hogyan bírok még biciklizni (igen, még mindig tekerek munkába be, munkából haza) csak úgy alakult az elmúlt 1-1,5 hét, hogy éjjel jöttem haza vagy nagyon késő este, és nem a forró tűző napon és a forró visszasugárzó aszfalton kellett hazavánszorognom. apropó. Voltatok már éjjel a Népligetben? Na nem szopatni, hanem két keréken általhaladva. Oltári olyankor, langyoskás hűvös van és természetszag, mindenkinek jószívvel ajánlom csak vigyen magával noncsakut.