És most gratuláljunk az apámnak, akit arconharapott saját kutyánk*.
Mert az egy jámbor dög, akit kenyérre lehet kenni, és fát lehet a hátán vágni, és nyúzni lehet a végtelenségig, ami már megdőlt elmélet, mert nagyon is véges őkegyelme türelme.
67 éves** és ennyi esze van.
Csodálkozunk, hogy nekem ennyi van?
Naugye.
*Azt játszották, hogy a kutya megkapja a csülök csontját, Apám meg elveszi tőle. Pontosabban Apám ezt játszotta, a kutya meg kurvára komolyan gondolta, hogy az övé. Normális? Nemnormális.
**Apám, nem a kutya.
1 megjegyzés:
Ó, sajnálom!
Nem is gondolná az ember, hogy
mennyire gyakoriak az archarapásos
sérülések kutyatartóknál.
Pedig de.
Azért remélem nem súlyos a sérülés.
Aztán meg lehet melózni a tekintély helyre
állításán (nehéz ügy).
csb
Megjegyzés küldése