rossz kutya voltál

Mérges vagyok magamra. Csalódtam magamban, igazán nem ezt vártam magamtól.

Zűrzavar van belül (még mindig/ már megint) és vagy nem tudom megfelelően tálalni másoknak a mostmivanvelünket, vagy tényleg egy ostoba és megalkuvó picsa vagyok aki nem veszi észre, hogy elefánt. Voltam nálunk (hogy hívja azt a helyet az ember, ahol együtt élt valakivel 3 évig, aztán megkérték, hogy kicsit költözzön el onnan?) és fájt látni a kanapét, az üres varrósarkomat, a kiürült fűszeres polcot. Pofánbaszó érzés volt, na. Pedig nincs is igazán kiseperve a Nyúlmorzsa sehonnan, sőt, szándékoltan úgy vannak hagyva a maradék, otthagyott ruhák, könyvek, edények, képek, mintha..... de nem, mégsem vagyok ott. Vendég voltam a saját otthonomban, abszurdisztán a köbön. Sehonnainak, sehová sem valósinak érzem magam, mert itt lőrincen átmeneti lakos vagyok, mert csak átmenetileg lettem megkérve a távozásra, ugyanakkor oda már nem tartozom.

Nem akartam szexelni, mert az mindent felborít: egyrészt bizalmi viszonyt feltételez, és az most nincs; sértettség is van még bennem, ami csakazértsem akar a másiknak örömet okozni, szex közben pedig ez azért eléggé elkerülhetetlen (hogy a másiknak is jó legyen); azért sem akartam, mert bennem megerősíti a kötődést, és elkezdek vágyni a másik társaságára és arra hogy csak úgy együtt legyünk, lézengeni akár, és az kiszolgáltatottá tesz érzelmileg, szóval sehogyan se jó az, ha szexel az ember amikor zűrzavaros érzelmi szituációban van a szakított-féligújrakezdett valami izé voltpasijával. De sajnos mégis megtörtént. Meg tudom magyarázni.

Micsoda egy hüje fasz vagyok, édes jó istenem, hát velem tényleg mindent meg lehet csinálni? Én tényleg egy ostoba kínai váza vagyok, tetszés szerint rakható bele orgona vagy kardvirág, de a garázsba is bebaszható a csiszológép mellé. Meg is érdemlem.

Csak az a baj, hogy ha az ember szeret valakit, akkor hiába mondja meg az esze, hogy most mit csináljon, és ha az a forgatókönyv lesz, akkor mit csináljon, ha meg nem lesz, akkor hogyan legyen, mert ez az ész nemcsak hogy tudja, hogy kéne, de még azt is tudja, hogy mikor és hogyan fogom elBASZni, már előre, és mégsem hallgatok rá, pedig tudom, hogy igaza van, ráadásul ő (az eszem) is tudja, hogy tudom. És rosszallóan cöccög utána és csóválja a fejét, és most nem mehetek ki a szigetre és fagyit sem ehetek ebéd után.

Csalódtam magamban, igazán nem ebben állapodtunk meg velem.